Lassan beleértünk a szerepjátékos korszakba. Igaz én magam már jó pár éve szerepjátékozom élesben :-), a lánykám még most kezdte. A babák valahogy nem érdeklik egyenlőre. Néhányszor megitatta Lilit - a rongybabáját - teával. Szerencsére szivacsos a feje és magába szívja a finom nedüt, amin egy kímélő mosás gyorsan segít, vagy időnként megfésűli mind a 10 szál fonalhaját, és a babázás ennyiben ki is merül nála.
Talán, mert csóri gyerek mást sem lát az anyjától, előszerettel suhan végig a lakáson a partvissal a kezében - ami számomra igencsak balesetveszélyes, mert kifinomult érzékkel tud a nyelével fejbe, illetve háthosszon vágni úgy, hogy a fülem is tíz fele áll. A bútorokat is rendszeresen áttörölgeti popsitörlővel és ha a mosogatóban merek hagyni valamit 2 percnél tovább ázni, biztos lehetek benne, hogy mire észbe kapok, a mosogató előtt találom a kis székén állva, könyékig vizes pulcsiban. És FŐ kedvenc szerepjáték a főzés-sütés. Ha sikerül kicsit jobban belemerülnöm a Facebook csodás világába - és sikerül -, Amandám a létező összes edényem és kistálam, amihez hozzáfér behord a szoba, számára kialakított játszósarkába. Eddig dominót, ősszel gyűjtögetett gesztenyét, Negro cukrot főzött. És ekkor jött anyának a szikra, hogy hiszen hát filcből tudok én étleket is varrni...
