Filc Deko

Lassan beleértünk a szerepjátékos korszakba. Igaz én magam már jó pár éve szerepjátékozom élesben :-), a lánykám még most kezdte. A babák valahogy nem érdeklik egyenlőre. Néhányszor megitatta Lilit - a rongybabáját - teával. Szerencsére szivacsos a feje és magába szívja a finom nedüt, amin egy kímélő mosás gyorsan segít, vagy időnként megfésűli mind a 10 szál fonalhaját, és a babázás ennyiben ki is merül nála.

Talán, mert csóri gyerek mást sem lát az anyjától, előszerettel suhan végig a lakáson a partvissal a kezében - ami számomra igencsak balesetveszélyes, mert kifinomult érzékkel tud a nyelével fejbe, illetve háthosszon vágni úgy, hogy a fülem is tíz fele áll. A bútorokat is rendszeresen áttörölgeti popsitörlővel és ha a mosogatóban merek hagyni valamit 2 percnél tovább ázni, biztos lehetek benne, hogy mire észbe kapok, a mosogató előtt találom a kis székén állva, könyékig vizes pulcsiban. És FŐ kedvenc szerepjáték a főzés-sütés. Ha sikerül kicsit jobban belemerülnöm a Facebook csodás világába - és sikerül -, Amandám a létező összes edényem és kistálam, amihez hozzáfér behord a szoba, számára kialakított játszósarkába. Eddig dominót, ősszel gyűjtögetett gesztenyét, Negro cukrot főzött. És ekkor jött anyának a szikra, hogy hiszen hát filcből tudok én étleket is varrni...

 Legnagyobb örömömre gyűltek a tagok a Facebook-on és megvolt az első sorsolás. 

Ezen felbuzdúlva újabb játékot hírdettem, még mindig karácsonyi témájú filcekkel. Apró szívfájdalmam, hogy nem tudtam teljesen kibontakozni az idő szűke miatt. Remélhetőleg ez év végén kialkothatom magam a karácsony szellemében. Egy újragondolt, modern színvilágú karácsonyfa fért még bele az időmbe, mert mindemellett az újabb ötleteimet is igyekezetem megvalósítani.

 December 8.-án készítettem a Facebook-on profilt az alkotásaimnak. Ha stílusos akarok lenni, akkor azt mondom, hogy nagyon kocsicipőben járt még akkor, ugyanis csupán néhány varrománnyal rendelkeztem, ellenben ötletem kismillió, azt sem tudtam mivel is kezdjem. Lévén Karácsonyhoz közeledtünk, készítettem 3 db. mikuláscsizmát és 3 db. hópelyhet, vettem egy nagy levegőt és nulla taggal ugyan, de kiírtam egy játékot. Megkértem néhány kedves ismerősömet, hogy osszák meg, hátha elindul valami. És elindult...

A nevem Mariann. Mint azt már írtam van egy 2.5 éves kislányom, most ő tölti ki a mindennapjaimat. 

Röviden ez lennék én. :-) Aki követi majd a bejegyzéseim, mindenbizonnyal jobban megismer majd és kap némi betekintést a mindennapjainkba. Noha ennek a blognak az elsődleges célja, a filceim bemutatása, remélhetőleg én is bemutatkozom általuk.

Tehát múlt év novemeberében kezdtem a filcekkel ismerkedni. Miután elkészültem a barátnőm kislányának ajándékával, a keresztlányomnak is elkészíettem a nevét.

 A 2.5 éves gyönyörűséges, huncut lánykámmal vagyok itthon. Lényegében a nap 24 órájában Anyuka vagyok, akinek a párja nagyon-nagyon sokat dolgozik, így a nap nagy részét kettecskén töltjük a gyermekkel. Az utóbbi időben eljutottunk addig, hogy roppant önálló lett és egyre kevésbé igényli a közreműködésem legyen szó bármiről - főleg ha valami csínytettre készül :-) - és marad egy kis időm kreatívkodni.

Karácsonyhoz közeledvén szerettem volna a barátnőm kislányát meglepni valami egyedivel, amit csak tőlem kaphat, ugyanakkor még is Róla szól. Lépten -nyomon filc télapócsizmákba botlottam és eszembe jutott, hogy sok-sok éve, általános iskolás koromban, technika órán varrtunk filcből kifogókesztyűt.....ÉS ekkor jött az ötlet. Készítek valamit filcből...